Mérföldkőhöz érkeztem az életmódváltás terén. Eltelt a négy bevezető hét, tapasztaltam különféle dolgokat, megpróbáltam egyedibbé tenni az étrendet és a vele járó hétköznapokat. Leírom a tapasztalataimat és az eredményeimet.
Mielőtt belekezdtem az egész életmódváltásban, nem gondoltam, hogy egészségtelenül élek. De rá kellett jönnöm egy egészen más típusú táplálkozás kapcsán, hogy mégis vannak dolgokat, amiket bizonyítottan elhibázom.
Az első hiba, hogy ha időhiánnyal küzdök valami miatt, vagy csak szimplán fáradtan érek haza, nem fektetek abba túl sok energiát, hogy utánanézzek, amit főzök mennyire tartalmaz sok kalóriát. Bár nem mindig nyúlok mellé, de néhány rosszul összeválogatott nap alatt bizony lehet halmozni a kalóriákat akaratlanul is.
Nem vagyok dietetikus, de azt alsós matekkal is ki lehet számolni, hogy ha beviszek minden nap x+1 adag kalóriát, de csak x-et dolgoz fel a szervezetem, sok kis egység marad feleslegesen a szervezetemben.
A második hiba, amit az étkezési szokásainkon véltem felfedezni, a koordinálatlanság. Ha az embernek előre el van tervezve, hogy ebből ennyit, abból annyit (jó, néha így is becsúszik egy-két más falat, de mégsem számottevő!), akkor kevésbé jön meg a kedve bogarászni a hűtőnél. Sőt, ha azzal is tisztában van, hogy az extra falatok mennyi felesleges kalóriával szolgálnak, akkor még a kedve is elmegy tőle.
A harmadik hiba, a kifogások keresése. Eleinte felmerültek bennem egy hajtós nap után ilyen gondolatok, hogy „mert ma ideges vagyok, egy szelet csokitól már meg is nyugszom”, vagy „mert ha már filmet nézünk, akkor a moziban is szokott lenni pop corn, most is jó lenne”. Persze az embernek nem kell aszkéta életmódot folytatni, de az ilyen gondolatokat a nullához közelire kell redukálni.
Én magunkon ezt a három igen jelentős hibát fedeztem fel az elején. Az első hónap eltelte után viszont már azt tudom mondani, hogy ezeknek a felmerülése igen elenyésző. Ha napközben is sokféle ízzel találkozom, akkor este már nem kíván a szervezetem semmi ilyen extra ízt. Erre viszont rá kellett jönnöm.
Egyenlőre az eredményem csak heti fél kiló (bár olvastam, hogy ez a mennyiség a szervezet számára nem megterhelő, aminél nem kapcsol be a védekező mechanizmus), de én ezzel elégedett vagyok. Két kiló az kb 1 ruhaméret, így már tényleges sikerélményem van!
Amikor elkezdtem, akkor sem szigorúan vett kilogrammban mérhető súlyvesztés volt a célom, hanem, hogy realizáljam a táplálkozásunkat.
Úgy érzem jó úton haladon e felé.
Arra gondoltam, hogy néhány receptet, amit kipróbáltam, megosztok Veletek is. Hátha épp ez hozza meg valakinek a kedvét az újfajta, átgondolt táplálkozáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése