Bármennyire is fájó az embernek egy hozzátartozója, vagy barátja elvesztése. Sajnos az élet természetes velejárója. Közeledik az egyik olyan napja - november 1. -, amikor megemlékezünk.
Töprengtem azon, hogy ezt a posztot elkészítsem-e, és nem lesz fura, ha leírom a saját szertartásomat ezzel kapcsolatosan.
Ahogy az már a többi posztból kiderült, szeretem egyedivé tenni a dolgokat. Úgy érzem, hogy akkor tudok méltón megemlékezni a szeretteimre, ha kicsit személyessé teszem a gyertyalángot, amit a temetőben értük gyújtok.
Ezért az idei gyertya beszerző körúton ilyen szemmel jártam az üzleteket. Találtam is egy jónak tűnő alkalmatosságot, amit szabadon lehet díszíteni.
A mintát nem szerettem volna túlzásba vinni, mert itt szerintem most a kevesebb több.
Az alábbi vázlatot, és vele együtt az üvegmatrica mintát készítettem.
Ahogy írtam, egyszerű az elkészítése - bár nem biztos, hogy a domború felületen való festés volt a legszerencsésebb választás, de így legalább nem gyűrődött -, néhány üvegmatrica festék szín, és egy kontúr szükséges hozzá, és csak a képzelet szabhat határt annak, hogy mi kerül a mécsesekre. Én így érzem igazán személyesnek a megemlékezést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése