Még éppenséggel nincs itt az ideje, és nem is vagyok egy nagy Valentin nap rajongó, de ez az ötlet nagyon megtetszett. Túl sok idő, és pénz ráfordítást sem igényel, viszont nagyon személyessé tehető.
Annak sose tudok ellenállni, ha valamit szívből jövően el lehet készíteni. Bár csak egy apróság, de a másik érzi, hogy valójában fontos nekem. Valamint nálunk a pókerszenvedély miatt, "két legyet ütök egy csapásra."
Mindenesetre előkészülni sose árt. Ki tudja... mennyi feladatom lesz február elején. És így nem érhet váratlanul a Valentin nap.
Most pedig mutatok fotókat, amik segíthetnek, ha Ti is kedvet kapnátok egy ilyen Valentin napi vallomáshoz.
Első lépésként vásároltam egy csomag kis méretű francia kártyát. Amit úgy választottam ki, hogy az itthon fellelhető öntapadós etikettcimkékkel valahogy kompatibilis legyen, és ne kelljen még külön ragasztással vacakolni.
Ez után megírtam a listát az 52 gondolattal. (talán ez volt a leghosszabb rész) Elsőre nem tűnik soknak az 52, de ha szavakba kell önteni, amit érzel, már sokkal nehezebb lesz, hogy ne ismételt ugyanazt.
Pl: ...mert melletted úgy érzem, hogy a hétköznapok sem szürkék
...mert sokszor ugyanazt gondoljuk, befejezzük egymás mondatát
...mert a Velencei Karnevál örök emlék
Miután ezzel elkészültem, jöhetett a nyomtatás. A word szoftverében cimkeméret szerint beállítható, hogy milyen etikettel rendelkezünk, így csak a szöveget kell bemásolni, betűtípust választani, és ezzel kész is vagyunk. A nyomtató mindent elvégez önállóan.
A következő lépés volt annak kiválasztása, hogy mi is legyen a sorrend, és a kártya melyik felét hagyjam érvényesülni. Mivel nem kaptam klasszikus, barokkos hátlappal rendelkező kártyapaklit, így maradt az a variáció, hogy a kártyák számozott oldala marat díszítő motívumnak, és a hátlapot ragasztom tele az üzeneteimmel.
Következő lépésként - a rontott kártyák elkerülésére - készítettem egy sablont, amin kipróbáltam, hogy miként is lyukasszam ki a kártyát, hogy ne legyen zavaró a lyuk, és használható is legyen (pl. ne szakadjon ki könnyen) a későbbiekben.
Miután ezzel végeztem, már csak az összefűzés maradt. Eredetileg úgy terveztem, hogy kulcskarikára fűzöm fel a lapokat, de sajnos nem volt úgy kivitelezhető roncsolódás nélkül. Így maradt az a változat, hogy drótból spirált hajlítottam - ami lazább és könnyebben áthúzhatóak a lapok rajta - és azzal rögzítettem a paklimat.
Hogy tetszik? Ugye, hogy nem bonyolult?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése