Nem tudom milyen csillagállás volt, vagy egy gonosz kis kobold telepedett rám... de már a vicc kategória volt, ami történt.
Végre szabadságos napot tölthettem itthon. El is terveztem, milyen kellemes és pihentető lesz... de épp az ellenkezője lett. Totál kellemetlen, és rohangálós.
Kezdődött azzal, hogy reggel felébredtem, mint amikor dolgozni szoktam menni, és még véletlenül sem tudtam visszaaludni. A sok teendő járt a fejemben, amit jó lenne megcsinálni. Nagy vergődésemben nekiálltam a mai listámat kipipálni. Elég jól haladtam is vele (mosás, teregetés, fürdő kitakarítás), amikor vesztemre leültem a zinternet elé. Gondoltam rákeresek a du-i programra (amit itt posztoltam, hogy elmarad), hogy mégis mikor és hol is lesz pontosan. Ez volt a napom első döbbenete. A havat nem is említem, mint tényezőt, mert az csak később kerül majd terítékre.
Amikor már eleget grimaszoltam a du újratervezése miatt, visszatértem (volna) a napi teendőkhöz. Ekkor a telefonom csörgött. A netshopból hívtak, hogy valami technikai gond van a két napra megrendelt telefonnal, kijavítják, ha ráérek adatokat diktálni. Ezen is túlestem, majd a biztonság kedvvért rákérdeztem a call centeres roppant fiatal hangú ügyintézőre, hogy minden rendben van-e. Megnyugtatólag helyeselt.
Nem telt el fél óra, ismét telefonos forró drótom volt. A munkahelyi végen hátrahagyott kolléganő újságolta, hogy bizony megérkeztek a pólók, amiket rendeltem. (valóban a munkahelyre rendeltem, de speciális munkarend miatt kértem hívást a kézbesítés előtt, ami valahogy elmaradt) A sűrűn eső havat figyelve meditáltam azon, hogy vajon kell-e nekem ma feltétlen a póló? Nem bírtam a hátsómon megülni, így bevágtattam a munkahelyre, és fülig érő mosollyal távoztam. Nagyon tetszik az eredmény. :)
Ha már jövés-menésben voltam, akkor belendültem. Ekkor még úgy volt, hogy megyünk holnap régi, kedves barátokkal kicsit összejövetelezni, és oda már csak nem megy az ember valami indokolatlanul finom ital nélkül, így elsétáltam a boltba, ahol döntésképtelenségem álcázására inkább több variánst választottam.
Újabb egy óra elteltével ismét a telefonomon érkezett egy nem várt, és annyira nem pozitív hír. A barátok sorra mondják le a programot az időjárásra való tekintettel, így a buli sztornó. A második pozitív a sokadik negatívval szemben, hogy a harapnivalónak még nem álltam addigra neki, és nem termeltem egy hadseregnyi adag töltött pogit. :)
Ekkor már úgy voltam vele, hogy ma már biztosan nem fog semmi történni. De nem így lett.
A napi rutinnal lefoglaltam magam, mígnem újra hívott egy "varázsszám" a netshopból, hogy "hát... izé... bigyusz...bicsi-bocsi...tudjuk, hogy d.e. félretájékoztattuk... de mégsincs telefon". Itt már csak a térdemet tudtam csapkodni, és az kattogott a fejemben, hogy ez tuti, hogy nem valami átverés? Ennyi minden egy nap?
Alapjában véve pozitív embernek tartom magam, de a ma történtek alapján úgy érzem, örülök, hogy nagyobb baj nem történt!
Lehet, hogy túl nagy volt az ózon, vagy pollen, vagy nem is tudom minek a koncentrációja... de nem találok szavakat a mai napra. Így a mára tervezett napló és egyéb apró kiegészítők varrása, díszítése elmaradt. Ilyen hangulatban nem szívesen állok neki alkotó tevékenységnek. De holnap új nap, és számos új lehetőség vár! :)
