Bár ma leesett az első hó (hogy miért nem tudott inkább karácsonykor? - szerk.), de az én gondolataim már a tavasznál járnak. :)
Az idei év ugyan a takarékosság jegyében telik - gondolom nem csak nálunk -, és külön nyaralást nem tervezünk, de egy hosszú hétvégével meglepjük magunkat amolyan közös születésnapi ajándék apropóján.
Teljesen lázba jöttem már a gondolattól, pedig még 47 nap van az indulásig.
Még sose jártam Franciaországban, úgyhogy épp itt lesz az ideje. Ezért jutott eszembe, hogy tehetnénk egy virtuális sétát, bejárva az ország színe-javát.
Ma sajnos alkotni semmi kedvem nem volt egy sajnálatos munkahelyi dolog miatt, inkább csak jól esett belesüppedni a párnatengerbe, és elvonatkoztatni a hétköznapi buktatóktól. Legfőképp azért, mert a mai nap nem egyénekről, nem teljesítményekről, hanem leginkább egy felettes "hatalomról", és nyomásgyakorlásról szólt. Azt meg senki sem szereti!
De irány a bagett, a parfüm és még sorolhatnám minek a hazája. :)
Egy családias utazási irodával fogunk Franciaországgal megismerkedni, az ő leírásuk alapján mutatok néhány nagyon kellemes képet.
(...) reggeli után indulás a francia fővárosba, Párizsba. Párizsi programunkat egy átfogó és feledhetetlen Szajna-i hajózással kezdjük.
Majd végigjárjuk az Eiffel torony szintjeit.
(...) esti városnézésre indulunk: Montmartre, Festők tere, Sacré Coeur, Moulin Rouge, Place Pigalle, Trocadero.
(...) napunkat a Loire-völgy mentén lévő kastélyok megismerésével töltjük.
Igazából az egész utazás ötlete onnét indult, hogy kislány koromban láttam egy ismeretterjesztő filmet Chenonceau kastélyáról. Az ott bemutatott történet a kastély asszonyairól annyira magával ragadott, hogy akkor elhatároztam, egyszer megnézem magamnak ezt a mesébe illő helyet. :) És úgy tűnik, hamarosan meg is valósul.
Következő program fakultatívan választható városnézés, vagy Disneyland. :) Mondanom sem kell, hogy mi az örök gyerekek kapva kapunk az alkalmon, hogy egy kicsit tényleg újra gyerekként viselkedhessünk. :) Szerintem ez nem ciki! Sőt, néha mindenkinek engedni kellene ilyen jellegű elképzeléseinek.
(...) Városháza épületéhez utazunk (Hotel de Ville), innen gyalogosan nézzük meg a Pompidou központ épületét, majd a Cité következik: Notre Dame, Sainte Chapelle és egy kis szabad program.
Biztos vagyok benne, hogy az utazán minden percét imádni fogom. Elég rég nem voltunk nyaralni, és már nagyon indokoltnak érzem, hogy kiszakadjunk a hétköznapi terhek alól, a megválaszolatlan kérdések, az értelmez(het)etlen jogszabályok tengeréből. :)
Amikor kislány voltam, imádtam utazni és kalandozni. Az egyik legemlékezetesebb kiruccanás ugyan térben és időben nem tartott túl sokáig (mert kb 4 éves lehettem), de a barátnőmmel elhatároztuk, hogy világot látunk, és útnak indultunk egy csomag kekszel, meg egy üveg teával, mint később kiderült a szüleink nem kis riadalmára. Tekintve, hogy a fővárostól relatív messze, egy csendes településen nőttem fel, így veszély nem leselkedett ránk, meg a kekszünk is egy utcányi sétálás alatt elfogyott, így feladtuk tervünket, és hazatértünk.
Amikor utazás kerül a láthatárra, ugyanazt az izgalmat érzem, mint 4 évesen. Felfedezni a világot, és a részévé válni, még ha csak egy rövid időre is. :)
