Kincskereső a lakásban

Nálunk hétvégén baba-program lesz. Bár az érintett már kikéri magának fennhangon, hogy ő bizony 5 éves, de néha még szeret babásat is játszani. :) Így én maradok a baba-program megnevezésnél.

A kis hölgy igen energikus, és folyamatos figyelmet kér ki magának, a rossz időre való tekintettel kitaláltam neki egy kis kincskereső projektet, amit megosztok Veletek is, hátha kedvet kaptok.

Az alaphelyzet az, hogy tündérek, királylányok, meg hasonló szépségekből sosincs hiány, és gondoltam ezt izgalmassá teszem a hétvégére. A nálunk alvós, unokahúgos hétvégét úgy fogom felturbózni, hogy kincses térképet készítek. Nem kell hozzá más, csak egy skicc a lakásról. A nappaliba, a hálóba, a konyhába és a fürdőszobába pedig elrejtek egy-egy játékot, amit utána fel tudunk használni a szabadidő hasznos eltöltéséhez. :) Kincskeresés szerettel

A négy ötlet pedig a következő.

1. színező+filccsomag tündérekkel, balerinákkal, királylányokkal... minden mennyiségben (nagyon sok bőséges tartalmú oldal van e tekintetben) - ez kerül valószínűleg a hűtőbe :) (nem lesz baja, amíg fel nem kutatjuk)

2. saját névvel ellátott házipapucs (vagy lehet bolti is), amit további érdekességekkel fogunk feltuningolni (pl. gombok, gyöngyök, szalagok), a kisasszony megtervezi, hogy mitől legyen igazán csilivili, én meg meg felvarrom, és folytathatjuk tovább a kincseresést

3. mivel nagy Pom Pom rajongó, ezért felkutattam egy dvd formációt - könyv sajnos már nincs, ami ne lenne otthon raktárkészleten, így marad a digitális változat -, ami akár a délutáni sziesztánál alkalmazható, vagy az esti kitikkadásnál fog jó szolgálatot tenni, ez talán a ruhás szekrényben, vagy az éjjeli szekrényem környékén kerül elrejtésre

4. és végül, de nem utolsó sorban - szintén a királylány irányvonalnál maradva - egy kis szerepjátékot is csempészek a hétvégébe öltöztetős babákkal (némelyik színezős oldalon nagyon jó kis öltöztetős baba minták is vannak) saját magunk írunk hozzá mesét, és a család egyetlen fiújának gyorsan elő is adjuk :)

A négy pici meglepi egy-egy nagyobbacska borítékba belefér, amit jól el lehet rejteni a lakás zegzugos részeire. Iránymutatásnak 2-3 sornyi versikét fogok még kreálni. És hogy igazán kincskeresős legyen a feladat, a megtalált borítékokban aprócska matricákat lesznek, amiket a térképre fel kell ragasztani, hogy hol is voltak a kincsek.

Fejben dől el 1.

Nagy elhatározásra jutottam. Bár nem a legjobb módszer egy egészségügyi probléma miatt fogyókúrába fogni, és nem életmódváltásba, de nagyon indokoltnak érzem egyéb tényezők miatt, hogy elkezdjek egy nagybetűs FOGYÓKÚRÁT.

 

forrás: google.hu

Tematikáját tekintve első körben rövidebb távokban struktúrálok. Egy hét az belátható idő, és van miért küzdeni! Nálam ez igen fontos tényező! Mert ha abba gondolok bele, hogy innéttől az egész életemet kell átalakítanom, az túlságosan megrémiszt, és elkedvetlenít.
Így tehát azt tűztem ki célnak magam elé, hogy heti átgondolásban, apránként módosítom az étrendem, a mozgáshoz való hozzáállásom, és a stressztűrő képességemet.
Elsőre azt gondoltam ki, hogy a szénhidrát-fehérje egyensúlyomat próbálom a fehérjék irányába eltolni. A bretegségem miatt ajánlott (bár nem életbevágó!) a szénhidrát bevitelt korlátozni. Kivitelezni viszont már nehezebb egy mellékhatás miatt.
Valamint, ha ez menni fog, akkor az ugrálókötelezős mocorgást próbálom napivá tenni (eddig kb minden másnap sikerült csak).
A stressz tűrése az már egy nehezebb feladat. Elég stresszes, ám szerethető munkahelyen dolgozom. A munkaerőpiaci helyzetből adódik a stressz, és nem konkrétan a munkahelyemből, tehát max úgy tudnám kikerülni, ha más munkahelyet keresnék, egy más piaci szegmensben. Így viszont inkább egy védekező mechanizmust próbálok kialakítani. Egy pszichológusok által alkalmazott – bár én nem vagyok szakmabeli, de egy pszichológus ajánlotta ezt az amúgy igen egyszerű módszert – fogok bevezetni a mindennapjaimba. A módszer lényege, hogy a stresszt okozó helyzetet kell több szemszögből megvizsgálni: mi az a tényező, ami a félelmet okozza, mennyire érzem ezt rémisztőnek, ha külső szemlélő lennék a szituációban akkor is fennáll-e a tényező, és ezek fényében mennyire valós a helyzet? A fősulin vizsgára való készülésnél nagyon jó volt ez az objektivitást elősegítő kis gyakorlat. Úgy látom itt az ideje újra előkapni.
Ha ezt a három dolgot a következő héten be tudom tartani, akkor máris sikerélményem lesz.
Az eredményekről, tapasztalatokról jövő csütörtökön beszámolok majd.

Ötletes kezdeményezés

A mai reggelem kb. úgy indult, mint minden egyes munkanap. Ébresztő, fürdés, pakolás, öltözködés, postaláda... munkahely, és kezdődhet a munka.

A postaláda viszont tartogatott számomra egy kis meglepetést. Az esetek nagy többségében a szóróanyagokat időhiányban itt-ott elhagyom. Ma viszont, amikor pakoltam ki a táskámból, kiesett egy helyi lap, amit a nagy sietségben magammal vitte. Ebben találtam egy érdekes cikket. 

Az elektronikus változata itt olvasható. A cikk lényegében arról szólt, hogy egy kedves fehérvári hagyományt szeretnének megteremteni néhány kép készítésével, hogy az utókor megcsodálhasson minket, kik voltunk egykoron 2012-ben. (fura gondolat leírni, hogy egykoron 2012-ben...) :)

Kedves gondolatnak tartom, hogy meg akarnak őrizni városunkból valamit a jövőnek, és ezt nem csak épületek, helyek fotójával teszik, hanem az itt élő embereket is jelenlétre buzdítják. 

A mostani kép nem messze a lakásunktól készült, amiről sikerült lemaradni. A következő képen viszont már szeretnék rajta lenni, így már írom is fel a naptáramba a szombat du-i programok közé! :)

Mit szóltok hozzá? Felétek van hasonló kezdeményezés?

kép forrása: http://ujsag.fehervar.hu/index.php?pg=news_4_2469

Hogy vagy amúgy?

A mai bejegyzés nem fog tartalmazni túl sok tanácsot, ötletet, kritikát, ez amolyan csak úgy szösszenet lesz.

Bár nagyon sok téma eszembe jutott ma - amiket idei hasznos fogadalmamhoz hűen -, amit fel is írtam a határidő naplómba, de úgy döntöttem, kell néha ilyen személyes jellegű bejegyzés is.

Egy mai jelenség juttatott sok mindent az eszembe. A munkahelyemen történt meg egymás után háromszor is egy igen hasonló helyzet. (történetünk hősei nem kitalált személyek, de a személyiségi jogok figyelembe vétele miatt adataik nem kerülnek kiszivárogtatásra, a valósággal bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet :)  - szolgálati közlemény) Hivatalos ügyben beszélgetésbe elegyedtem egy kolléganővel/barátnővel/sorstárssal (kinek, hogy tetszik jobban). Amikor tisztáztuk a felmerült szakmai kérdést, picit személyesebb hangvételre tereltem a beszélgetést. A végére az jött ki a beszélgetésből, hogy mennyire rossz, hogy távol vagyunk egymástól, és hogy mennyire csak a munkára és a szakmaiasságra koncentrálunk, nem is marad egymásra idő. (persze, értem én, hogy a munkahelyen dolgozni kell, de két kedves szó mindenkinek jól esik - szerk.) Azzal, hogy személyes, érdeklődő (és nem érdek!) kérdést is feltettem, mindhárman igencsak meglepődtek. Pedig jó viszonyban vagyunk, de az utóbbi idők viharai mindenkit megtépáztak kicsit, és jól esett nekik az önzetlen kíváncsiság. 

A mai nap konklúziójaként leszűrtem, hogy jó néha egy pillanatra megállni, és megpróbálni más szemszögből vizsgálni a dolgokat. Mert néha egy kedves szó sokat tud lendíteni az ember napján. Főleg, ha az jó időben érkezik, szinte felér egy öleléssel is! :)

És ha már ilyen jól ment a munkahelyen, akkor itthon sem hagyhattam ki. Édes Egyetlenemet is megölelgettem. Amikor pedig elaludt mellettem, betakargattam, és egy puszi kíséretében - bár aludt már - szép álmokat kívántam Neki!

forrás: deviantart.com

Pantone

Ma olyan kedvem támadt, hogy szívesen nézegettem színekkel kapcsolatos összeállításokat.

A régi blogomon írtam már a 2012-es pantone befutóról. (itt) Alapjában véve nem nagyon rajongok a narancsos árnyalatért, de az idén elhatároztam, hogy nyitok olyan dolgok fele, ami eddig merőben távol álltak tőlem. Nem újévi fogadalom, csak szükségét érzem másfajta dolgokat megélni.

Egyenlőre igen pozitívak a tapasztalataim. :) Bár igazán tetszetős "tangerine tango"-ra hajazó ruhadarabot még nem sikerült beszerezni, de nyitott szemmel járok a világban, és ha megtalálom a nekem valót, mindenképp megmutatom.

Visszanézegettem az előző évek színeit is, meg hogy mit álmodtak anno hozzá. Megmutatom Nektek is.

2012

2011

2010

2009

 

2008

Ahogy kronologikusan nézegettem vissza a színeket és próbáltam képi anyagot keresni, minél régebbi, annál kevesebbet találtam. Fura belegondolni, hogy mennyire a mindennapjaink része lett az e-élet. És bármilyen területen  keresgél az ember, nagyjából ebbe botlik.

Sokat gondolkodtam, amikor egy időre szüneteltettem a blogomat, hogy kell-e a netre még egy én-blog. De miért ne? Az én látásmódom is érdekes lehet. :) Így olvassátok.

forrás: pantone.com, google.com

Kapocs

A mai témáról elmondható, hogy a lábam előtt hevert. Sikerült kidönteni ugyanis a gemkapocs tartót, és amíg szedegettem, azon morfondíroztam, hogy vajon mivel lehetne feldobni ezt a jelentéktelennek tűnő irodai alkalmatosságot, hogy egy kis színt vigyen az acélszürke hétköznapokba. :)

 

Ma délután kicsit körülnéztem a neten ez ügyben. Googlenak hála nagyon sok érdekességet találtam. Aztán ha már ott körülnéztem, akkor következett az etsy, majd a cre-art blog. :) Mutatok néhányat. :) 

Cél: Párizs

Bár ma leesett az első hó (hogy miért nem tudott inkább karácsonykor? - szerk.), de az én gondolataim már a tavasznál járnak. :)

Az idei év ugyan a takarékosság jegyében telik - gondolom nem csak nálunk -, és külön nyaralást nem tervezünk, de egy hosszú hétvégével meglepjük magunkat amolyan közös születésnapi ajándék apropóján.

Teljesen lázba jöttem már a gondolattól, pedig még 47 nap van az indulásig.

Még sose jártam Franciaországban, úgyhogy épp itt lesz az ideje. Ezért jutott eszembe, hogy tehetnénk egy virtuális sétát, bejárva az ország színe-javát.

Ma sajnos alkotni semmi kedvem nem volt egy sajnálatos munkahelyi dolog miatt, inkább csak jól esett belesüppedni a párnatengerbe, és elvonatkoztatni a hétköznapi buktatóktól. Legfőképp azért, mert a mai nap nem egyénekről, nem teljesítményekről, hanem leginkább egy felettes "hatalomról", és nyomásgyakorlásról szólt. Azt meg senki sem szereti!

De irány a bagett, a parfüm és még sorolhatnám minek a hazája. :)

Egy családias utazási irodával fogunk Franciaországgal megismerkedni, az ő leírásuk alapján mutatok néhány nagyon kellemes képet.

(...) reggeli után indulás a francia fővárosba, Párizsba. Párizsi programunkat egy átfogó és feledhetetlen Szajna-i hajózással kezdjük.

 

Majd végigjárjuk az Eiffel torony szintjeit.

(...) esti városnézésre indulunk: Montmartre, Festők tere, Sacré Coeur, Moulin Rouge, Place Pigalle, Trocadero.

 (...) napunkat a Loire-völgy mentén lévő kastélyok megismerésével töltjük.

Igazából az egész utazás ötlete onnét indult, hogy kislány koromban láttam egy ismeretterjesztő filmet Chenonceau kastélyáról. Az ott bemutatott történet a kastély asszonyairól annyira magával ragadott, hogy akkor elhatároztam, egyszer megnézem magamnak ezt a mesébe illő helyet. :) És úgy tűnik, hamarosan meg is valósul. 

Következő program fakultatívan választható városnézés, vagy Disneyland. :) Mondanom sem kell, hogy mi az örök gyerekek kapva kapunk az alkalmon, hogy egy kicsit tényleg újra gyerekként viselkedhessünk. :) Szerintem ez nem ciki! Sőt, néha mindenkinek engedni kellene ilyen jellegű elképzeléseinek.

 

(...) Városháza épületéhez utazunk (Hotel de Ville), innen gyalogosan nézzük meg a Pompidou központ épületét, majd a Cité következik: Notre Dame, Sainte Chapelle és egy kis szabad program.

Biztos vagyok benne, hogy az utazán minden percét imádni fogom.  Elég rég nem voltunk nyaralni, és már nagyon indokoltnak érzem, hogy kiszakadjunk a hétköznapi terhek alól, a megválaszolatlan kérdések, az értelmez(het)etlen jogszabályok tengeréből. :)

Amikor kislány voltam, imádtam utazni és kalandozni. Az egyik legemlékezetesebb kiruccanás ugyan térben és időben nem tartott túl sokáig (mert kb 4 éves lehettem), de a barátnőmmel elhatároztuk, hogy világot látunk, és útnak indultunk egy csomag kekszel, meg egy üveg teával, mint később kiderült a szüleink nem kis riadalmára. Tekintve, hogy a fővárostól relatív messze, egy csendes településen nőttem fel, így veszély nem leselkedett ránk, meg a kekszünk is egy utcányi sétálás alatt elfogyott, így feladtuk tervünket, és hazatértünk.

Amikor utazás kerül a láthatárra, ugyanazt az izgalmat érzem, mint 4 évesen. Felfedezni a világot, és a részévé válni, még ha csak egy rövid időre is. :)

Rendszerezés 1.

Nem is tudom, hogy mi jött rám mostanában. Nem is a napokban, hanem inkább az elmúlt hónapokban... Amit lehet valamilyen módon megpróbálok megregulázni, dobozba, vagy kosárba rendezni.
Ettől függetlenül sikerült rálelni egy igen praktikus DIY (do it yourself) praktikára, amit remélem holnap lesz is időm kipróbálni.
A lényege, hogy kell egy üres flakon, amit szabásminta alapján mintásra szétvágunk, és dekoráljuk kedvünkre, majd rendezett módon tárolhatjuk benne az "éhes" elektronikai kütyünket.
Az eredeti bejegyzés ugyan angol, de a képek nagyon jól bemutatják a fázisokat, mit is kell tenni. Én arra gondoltam, hogy nem textillel próbálkozom elsőre, hanem inkább dekupázsos szalvétatechnikával. Majd beszámolok a tapasztalataimról. Csak legyen végre elegendő időm! :)

Üdvözlet

Sokat töprengtem az elmúlt időszakban, hogy mihez is kellene kezdenem a hétköznapokon túl. Szeretem a munkámat, és elégedett vagyok az életemmel is, mégis ott van bennem egy DE.

Ezt a "de"-t kiküszöbölendő döntöttem úgy, hogy megpróbálkozom valami olyannal, amit rég szerettem volna, de soha nem mertem rá túl nagy hangsúlyt fektetni.

Az első - és remélem még jó pár - szárnypróbálgatásaim tanúi lehettek, ha olvassátok a bejegyzéseimet. Néha biztosan el is kalandozom majd - mert iszonyat sok minden érdekel -, viszont a fő irányvonal, amire koncentrálni szeretnék, az leginkább az egyedi, kézzel készített dekorációk, ékszerek és még magam sem tudom mi mindennek a világa.